Változó világ kommunikációs,kulturális vímányai

A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

A Büszkeség és balítélet Jane Austen életművének legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá. Jane Austen regényei nem megírásuk sorrendjében jelentek meg. Első könyve a Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice) volt, amelynek írását 1796-ban, még Steventonban, szülőfalujában kezdte el, s miután a kéziratot egy kiadó a következő évben visszautasította, átdolgozta, és jóval később, 1813-ban adta ki. Akkor már megjelent a Sense and Scnsibility (1811 — Értelem és érzékenység), amit viszont 1797-ben kezdett írni, de aztán sok évre félbehagyott.

 A Büszkeség és balítélet a Trisztán és Izolda mítosz modern változata. A két egymásnak teremtett hős, az okos Elizabeth Bennet és a büszke Darcy nemcsak hogy nem ismerik egymást igazi mivoltukban, de Elizabeth egyenesen gyűlöletet érez jövendőbelije iránt. Jellemző, hogy ez a gyűlölet akkor válik legalábbis jóindulatú érdeklődéssé, amikor a lány egy véletlen szülte kirándulás alkalmából megtudjia Darcy házvezetőnőjétől, milyen kitűnő gazda az ura, tehát milyen polgári erényekkel rendelkezik. De a közeledést, az angolos kompromisszumot két, egyéniségét töretlenül megőrizni kívánó ember között Darcy magatartása is elősegíti: leereszkedés nélkül érintkezik Elizabeth polgári rokonaival, és minden módon — anyagilag is — segíti a Bennet család megtépázott becsületének helyreállítását. Ami férfi-íróknál férfi hőseik tulajdonsága, hogy ti. intellektusuk harcol a méltatlannak érzett vagy reménytelen szerelem ellen, az Austen regényében hősnőjét karakterizálja, azt éreztetve, hogy a két protagonista voltaképpen mindig is szerette egymást, csak szerelmüket öntudatosságukban, szellemi integritásuk megóvásának vágyától vezettetve, maguknak se vallották meg. A félreértés lehetőségét segítette, hogy társaságukban — az Austen ábrázolta jó társaságban — senki nem azt mondja, amit gondol, csak a regény végén, egy bizonyos szituációban adódik rá lehetőség, hogy az addig halmozódó félreértések tisztázódjanak. A Sense and Sensibility olyan, mint az a napló, amit egy eseménytelen életű ember vezet. Két nő — testvérek — és három férfi a regény főszereplői. A férfiaknak titkuk van, amelynek lényege az, hogy bár mindegyiküktől elvárják, nyilatkozzék mint kérő, ezt egyikük se teszi. A titok eleme romantikus, de a titok megoldása itt is, más Austen-regényekben is polgári, azaz a valóságos életkörülményekben rejlik. A középszerűség, Austen alakjainak lényeges tulajdonsága ebben a regényben sokkal szembetűnőbben mutatkozik meg, mint egyebütt