Változó világ kommunikációs,kulturális vímányai

A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk

                          REGÉNY ÉS FILM

 

                             elfujta-szel-79943.gif  

 

 

 

 

"Valahol, a hosszú úton, Tara felé, otthagyta  a leányságát. Nem volt alkalmazkodó, lágy agyag többé. Az agyag megkeményült a tűzben, ezen a rettenetes napon, amely ezer év hosszúságúra nyúlt. Ma este történt utoljára, hogy úgy gondoskodtak róla, mint valami kisgyermekről. Asszony lett. A fiatalságának vége.Tudta már, hogy nem fogja sem az anyja, sem az apja rokonságának segítségét igénybe venni. Az O'Harák sohasem fogadtak el alamizsnát. Maguk intézték a sorsukat mindig. Ami teher van a vállán: az övé,  és elég erős a  válla, hogy elbírja  a terhet. Meglepődés nélkül érezte  azt is  most, letekintve valahonnan a magasból, hogy az ő válla elég széles és elég erős, mert elbírta a legnehezebbet is.Nem szabad elmennie Taráról. Nem hagyhatja el gyáván. Hozzátartozik ehhez a vörös agyagföldhöz. Benne  gyökerezik  az  élete  a  vérszín  termőföldben,  és  ebből  kapja  az  erőt  és  táplálékot,  akár  a gyapotcserjék. Itt marad, élni fog, és vele élnek a többiek: az apja, a gyermeke, a húgai, Melanie, Ashley fia és a négereik. Holnap ... ó, holnap igába hajtja a fejét. Holnap sokat kell dolgozni. Elmegy a Tizenkét Tölgy ültetvényre és MacInthosék telepéhez, megnézni, nincs-e valami a romok közt, aminek hasznát vehetnék. Végig kell kutatni az elhagyott kerteket."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Scarlett O'Hara történetében ugyanis minden benne van és bárki megtalálhatja azt a témát a sztoriban, ami igazán érdekli.

 Hiszen van szerelem, nem is kevés. Van csalódás, még a szerelmeknél is több. Rengeteg történelmi információ és egy korkép a nem túl távoli, számunkra mégis ismeretlen Amerikáról. Ráadásul egy független nő áll mindennek a középpontjában, akinek életében ugyan több férfi is megfordul, ám mégis az amerikai polgárháború után, saját erőből építi vissza otthonát. Ez a kombináció pedig remekül működik mind regényben, mind a filmvásznon.

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Scarlett O Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.
Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól.
A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzeerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány.r-díjat. d főszereplésével.1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howar.

 

"Ashley nevének említésére hirtelen éles fájdalom markolt Scarlett szívébe, forró könnyek lepték el a szeme sarkát. Elhomályosodjon? Ashley emléke soha nem fog elhomályosodni. Nem, még ha ezer évig feküdne  is  holtan.  Ashleyre  gondolt,  amint  sebesülten  fekszik,  talán  haldoklik  a  távoli  jenki fogolytáborban, nincs rajta takaró, nincs mellette senki, aki szeretné, aki fogná a kezét. És egyszerre gyűlölet fogta el a mellette ülő jóllakott ember iránt.−Most már körülbelül mindent értek, ami maga és Ashley között történt −szólalt meg újra Rhett.−Attól a jelenettől kezdve, amelynek a Tizenkét Tölgy ültetvényen szemtanúja Voltam, nyitva tartottam a szemem, és láttam egyet-mást. Láttam, hogy maga még mindig valami iskolás lányos rajongással gondol rá, amelyet ő annyira viszonoz, amennyire feddhetetlen becsületérzése megengedi. Valamint hogy a felesége nem tud erről, és maga szépen az orránál fogva vezeti. Mondom, mindent értek, csak egyet nem tudok, és ez fúrja  az oldalamat. Nem bírok a  kíváncsiságommal. Mondja, veszélyeztette a tiszteletreméltó Ashley Wilkes valaha is a lelke üdvösségét azzal, hogy megcsókolja magát?Dermedt csend, és Scarlett elfordított feje volt csak a válasz.−Szóval igen. Azt hiszem, akkor történhetett, mikor most legutóbb szabadságra jött haza. Most pedig, hogy talán meg is halt, ezt az emléket dédelgeti a szívében. De én bizonyos vagyok benne, hogy egyszer majd elmúlik, és akkor majd én ...−Maga majd akkor menjen a pokolba! −tört ki Scarlett, és zöld szeme csak úgy villogott. −Állítsa meg a kocsit, mert leugrom! És soha többé nem akarok magával beszélni.Rhett megállította a kocsit, de mielőtt leszállhatott volna, hogy segítsen, Scarlett már le is ugrott. Krinolinjának  abroncsa  fennakadt  a  keréken,  és  a  Fő  utca  közönsége  egy  pillanatig  csipkés alsószoknyák  és  fehér  nadrágocska  látványát  élvezhette.  Aztán  Rhett  gyorsan  odaugrott,  és kiszabadította.

 

Scarlett szó nélkül fordult el,és indult tovább. Hátra sem pillantott. Rhett csendesen nevetett magában."

 Széles karimájú kalapját hetykén oldalt csapta, s nadrágövéből két elefántcsontagyú párbaj pisztoly kandikált ki. Ruganyos, könnyű léptekkel jött fel a veranda lépcsőin, és úgy hordta a fejét, mint valami pogány herceg. Az éjszaka borzalmai mintha még jobb kedvűvé tették volna, mintha élvezte volna a veszedelmet, mint más a játékot. Volt az arcában valami leplezett, megfékezett  vadság,  amelytől  Scarlett  megijedt  volna,  ha  meglátja,  de  most  nem  tudott  ilyesmit érzékelni.Fekete  szeme  táncolt,  mintha  mulattatná  az  egész  helyzet,  mintha  a  földrengető,  rettenetes robbanások csak ijedős gyermekek borzongatására szolgáltak volna. Scarlett szédülve ment feléje, sápadtan, égő szemmel.−Jó estét! −hajolt meg Rhett, és levette a kalapját. −Szép időnk van. Hallom, hogy kocsikázni van kedve.−Ha még most is tréfál, soha egy szót sem szólok magához többet! −mondta fogvacogva Scarlett.−Csak nem akarja azt mondani, hogy fél? −csóválta a fejét Rhett, mintha nagyon meg lenne lepődve, és olyan csúfondárosan mosolygott, hogy Scarlett legszívesebben lelökte volna a lépcsőről.−Igen, félek! Rettenetesen félek, tudja meg, és ha lenne annyi esze, mint egy kecskének, maga is félne. De most nincs idő beszélgetni és veszekedni. Menekülnünk kell.−Szolgálatára állok, asszonyom. Csak azt mondja meg, hová méltóztatik?... Kíváncsiságból jöttem ide, hogy meghalljam, mit talált ki vajon. Tudniillik sem észak, sem kelet, sem nyugat, sem dél felé nem szabad az út. A jenkik körülfogták a várost. Egyetlen út vezet ki innen, de azon a déli seregek vonulnak el. És még sokáig fognak rajtavonulni. Rough-nál Lee tábornok verekszik az ellenséggel, hogy fedezze a déliek útját. Ha a déli sereg után megy, el fogják venni a lovát. Pedig kár lenne érte, mert nem valami táltos ugyan, de elég nehezen sikerült elkötnöm. Nos, hová akar menni?−Haza! −mondta Scarlett egyszerűen.−Haza? Tarára?−Igen, igen! Tarára! Siessünk, Rhett, siessünk! Rhett úgy nézett rá, mintha attól félne, hogy Scarlettelvesztette az eszét.−Tarára? Az isten szerelmére, Scarlett! Nem tudja, hogy két nap óta állandóan áll a harc Jonesboro környékén? Lehet, hogy a jenkik már ott vannak Tarán. Senki sem tudja pontosan, hol vannak, de az bizonyos, hogy azon a vidéken járnak. Nem mehet haza, hiszen útját állja az egész jenki hadsereg!−De én haza akarok menni! −kiáltottaScarlett. −Akarok! Akarok!−Kis  bolond! −mondta  Rhett  nyersen. −Értse meg, hogy szó sem lehet róla. Az erdő tele van katonaszökevénnyel, mindenféle csavargóval. Elveszik a lovat. Egyetlen módja van a menekülésnek. Az, ha McDonough felé megy az országúton, és imádkozik, hogy a sötétben senki ne vegye észre. Tarára menni? Őrültség. Még ha odaér is. Bizonyosan felégették már.−Hazamegyek! Haza akarok menni! −kiabálta magánkívül Scarlett. −Én nem megyek máshová! Én hazamegyek! A mamámhoz! Nem állhat azutamba! Akármit beszél, hazamegyek! Megölöm, ha nem akarja engedni!Most kitört belőle a rég elfojtott indulat és rémület. Könnyek folytak végig az arcán, és a két öklével ütötte a férfi mellét.−Megyek! Megyek! Még ha gyalog kell is elindulnom!Egyszerre érezte, hogy Rhett karjában fekszik. Nedves arca odaszorult az ingfodrához, remegő ökle megnyugodott a szívén. A férfi gyöngéd kézzel a haját simogatta, s a hangja is gyöngéd lett most, halk és meleg. Olyan gyöngéd, olyan lágy, olyan szelíd, mintha nem is az ő hangja lett volna. Mintha valami kedves  idegen  szólt  volna  hozzá,  brandy-,  szivar-,  lószerszámszagú  kedves  idegen,  aki  az  apjára emlékezteti.−Jó,  jó,  drágám...  minden  rendben  lesz.  Ne  sírjon.  Hazamegyünk,  bátor  kicsi  asszony. Hazamegyünk. Ne sírjon.Erezte, hogy valami a haját éri, és tétován arra gondolt egy pillanatig, nem Rhett szája-e.  Olyan kedves volt most, olyan megnyugtató. Olyan jó lett volna örökké itt maradni, a karjában. Itt nem érheti semmi baj ...Rhett a zsebéből kendőt vett elő, és megtörölte Scarlett két szemét.−Most szépen kifújjuk az orrunkat, mint jó kislányok szokták −mondta, és rámosolygott. −Aztán majd megmondja, mit csináljak. Sietnünk kell!Scarlett engedelmesen kifújta az orrát. Még mindig remegett. A férfi látta, hogy nem bír szólni, és tehetetlenül, ijedt szemmel néz rá. Ö kezdett rendelkezni.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 9
Heti: 77
Havi: 292
Össz.: 24 863

Látogatottság növelés
Oldal: Regény és film
Változó világ kommunikációs,kulturális vímányai - © 2008 - 2024 - valtozovilag.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »