Regény és film/ részletek a regényből/

 

   

 

             

 Az Elfújta a szél esetében sem tudja visszaadni a mozi a könyv valódi hangulatát, hiszen a két Scarlett nagyon különbözik egymástól. Míg a filmben egy romantikus, némileg elesett nőalakot kapunk, addig a könyvből részletesen megismerjük Scarlett lelkét, és egy önfejű, hisztérikus, önző nővel találjuk szembe magunkat, akivel sokkal nehezebb azonosulni, mint a törékeny Vivien Leigh-gel. De Rhett Butler így is, úgy is Rhett Butler, egy halálra ítélt szerelem pedig mindenki számára ismerős. 

 Ám mi is állt a könyv elkészültekor és a film forgatása alatt a Rhett-Scarlett-Ashley és az anyaföld, Tara, szerelmi négyszög hátterében? Erről hoztunk most nektek izgalmas kulisszatitkokat, amikkel bátran, bármilyen társaságban villoghattok majd!

" Lesz olyan szíves megfordulni a kocsival, kapitány * úr? Szeretnék visszamenni a kórházba.−Ugyan! 

Valóban, drága, irgalmas szívű kis angyal? Egyszóval a mosdótál meg a tetű társasága kellemesebb magának, mint az enyém? Ég óvjon tőle, hogy távol tartsam munkavágytól égő kis kezét a kötelességteljesítéstől, különösen mikor dicsőséges Ügyünkről és a hősökről van szó.Csettintett a lónak. Visszafelé robogtak az úton.−És hogy miért nem folytattam az udvarlást? −folytatta 
nyugodtan, mintha semmi sem történt volna. −Egyszerűen azért, mert várok, míg egy kicsit megnő. 
Nem lenne sok érdekes abban, ha most megcsókolnám. Sohasem szerettem gyerekekkel csókolózni.−Meg aztán arra is várok −tette hozzá halkabban −, hogy a tiszteletreméltó Ashley Wilkes emléke elhomályosodjon kissé.Ashley nevének említésére hirtelen éles fájdalom markolt Scarlett szívébe, 
forró könnyek lepték el a szeme sarkát. Elhomályosodjon? Ashley emléke soha nem fog elhomályosodni. Nem, még ha ezer évig feküdne is holtan. Ashleyre gondolt, amint sebesülten fekszik, talán haldoklik a távoli jenkifogolytáborban, nincs rajta takaró, nincs mellette senki, aki szeretné, aki fogná a kezét. És egyszerre gyűlölet fogta el a mellette ülő jóllakott ember iránt.−Most már körülbelül mindent értek, ami maga és Ashley között történt −szólalt meg 
újra Rhett.−Attól a jelenettől kezdve, amelynek a Tizenkét Tölgy ültetvényen szemtanúja Voltam, nyitva tartottam a szemem, és láttam egyet-mást. Láttam, hogy maga még mindig valami iskolás lányos rajongással gondol rá, amelyet ő annyira viszonoz, amennyire feddhetetlen becsületérzése 
megengedi. Valamint hogy a felesége nem tud erről, és maga szépen az orránál fogva vezeti. Mondom, mindent értek, csak egyet nem tudok, és ez fúrja az oldalamat. Nem bírok a kíváncsiságommal. 
Mondja, veszélyeztette a tiszteletreméltó Ashley Wilkes valaha is a lelke üdvösségét azzal, hogy megcsókolja magát?Dermedt csend, és Scarlett elfordított feje volt csak a válasz.−Szóval igen. Azt hiszem, akkor történhetett, mikor most legutóbb szabadságra jött haza. Most pedig, hogy talán meg 
is halt, ezt az emléket dédelgeti a szívében. De én bizonyos vagyok benne,hogy egyszer majd elmúlik, és akkor majd én ...−Maga majd akkor menjen a pokolba! −tört ki Scarlett, és zöld szeme csak úgy villogott. −Állítsa meg a kocsit, mert leugrom! És soha többé nem akarok magával 
beszélni.Rhett megállította a kocsit, de mielőtt leszállhatott volna, hogy segítsen, Scarlett már le is ugrott. Krinolinjának abroncsa fennakadt a keréken, és a Fő utca közönsége egy pillanatig csipkés alsószoknyák és fehér nadrágocska látványát élvezhette. Aztán Rhett gyorsan odaugrott, és kiszabadította."

 

" Széles karimájú kalapját hetykén oldalt csapta, s nadrágövéből két elefántcsontagyú párbaj pisztoly kandikált ki. Ruganyos, könnyű léptekkel jött fel a veranda lépcsőin, és úgy hordta a fejét, mint valami pogány herceg. Az éjszaka borzalmai mintha még jobb kedvűvé tették volna, mintha élvezte volna a veszedelmet, mint más a játékot. Volt az arcában valami leplezett, megfékezett  vadság,  amelytől  Scarlett  megijedt  volna,  ha  meglátja,  de  most  nem  tudott  ilyesmit érzékelni.Fekete  szeme  táncolt,  mintha  mulattatná  az  egész  helyzet,  mintha  a  földrengető,  rettenetes robbanások csak ijedős gyermekek borzongatására szolgáltak volna. Scarlett szédülve ment feléje, sápadtan, égő szemmel.−Jó estét! −hajolt meg Rhett, és levette a kalapját. −Szép időnk van. Hallom, hogy kocsikázni van kedve.−Ha még most is tréfál, soha egy szót sem szólok magához többet! −mondta fogvacogva Scarlett.−Csak nem akarja azt mondani, hogy fél? −csóválta a fejét Rhett, mintha nagyon meg lenne lepődve, és olyan csúfondárosan mosolygott, hogy Scarlett legszívesebben lelökte volna a lépcsőről.−Igen, félek! Rettenetesen félek, tudja meg, és ha lenne annyi esze, mint egy kecskének, maga is félne. De most nincs idő beszélgetni és veszekedni. Menekülnünk kell.−Szolgálatára állok, asszonyom. Csak azt mondja meg, hová méltóztatik?... Kíváncsiságból jöttem ide, hogy meghalljam, mit talált ki vajon. Tudniillik sem észak, sem kelet, sem nyugat, sem dél felé nem szabad az út. A jenkik körülfogták a várost. Egyetlen út vezet ki innen, de azon a déli seregek vonulnak el. És még sokáig fognak rajtavonulni. Rough-nál Lee tábornok verekszik az ellenséggel, hogy fedezze a déliek útját. Ha a déli sereg után megy, el fogják venni a lovát. Pedig kár lenne érte, mert nem valami táltos ugyan, de elég nehezen sikerült elkötnöm. Nos, hová akar menni?−Haza! −mondta Scarlett egyszerűen.−Haza? Tarára?−Igen, igen! Tarára! Siessünk, Rhett, siessünk! Rhett úgy nézett rá, mintha attól félne, hogy Scarlettelvesztette az eszét.−Tarára? Az isten szerelmére, Scarlett! Nem tudja, hogy két nap óta állandóan áll a harc Jonesboro környékén? Lehet, hogy a jenkik már ott vannak Tarán. Senki sem tudja pontosan, hol vannak, de az bizonyos, hogy azon a vidéken járnak. Nem mehet haza, hiszen útját állja az egész jenki hadsereg!−De én haza akarok menni! −kiáltottaScarlett. −Akarok! Akarok!−Kis  bolond! −mondta  Rhett  nyersen. −Értse meg, hogy szó sem lehet róla. Az erdő tele van katonaszökevénnyel, mindenféle csavargóval. Elveszik a lovat. Egyetlen módja van a menekülésnek. Az, ha McDonough felé megy az országúton, és imádkozik, hogy a sötétben senki ne vegye észre. Tarára menni? Őrültség. Még ha odaér is. Bizonyosan felégették már.−Hazamegyek! Haza akarok menni! −kiabálta magánkívül Scarlett. −Én nem megyek máshová! Én hazamegyek! A mamámhoz! Nem állhat azutamba! Akármit beszél, hazamegyek! Megölöm, ha nem akarja engedni!Most kitört belőle a rég elfojtott indulat és rémület. Könnyek folytak végig az arcán, és a két öklével ütötte a férfi mellét.−Megyek! Megyek! Még ha gyalog kell is elindulnom!Egyszerre érezte, hogy Rhett karjában fekszik. Nedves arca odaszorult az ingfodrához, remegő ökle megnyugodott a szívén. A férfi gyöngéd kézzel a haját simogatta, s a hangja is gyöngéd lett most, halk és meleg. Olyan gyöngéd, olyan lágy, olyan szelíd, mintha nem is az ő hangja lett volna. Mintha valami kedves  idegen  szólt  volna  hozzá,  brandy-,  szivar-,  lószerszámszagú  kedves  idegen,  aki  az  apjára emlékezteti.−Jó,  jó,  drágám...  minden  rendben  lesz.  Ne  sírjon.  Hazamegyünk,  bátor  kicsi  asszony. Hazamegyünk. Ne sírjon.Erezte, hogy valami a haját éri, és tétován arra gondolt egy pillanatig, nem Rhett szája-e.  Olyan kedves volt most, olyan megnyugtató. Olyan jó lett volna örökké itt maradni, a karjában. Itt nem érheti semmi baj ...Rhett a zsebéből kendőt vett elő, és megtörölte Scarlett két szemét.−Most szépen kifújjuk az orrunkat, mint jó kislányok szokták −mondta, és rámosolygott. −Aztán majd megmondja, mit csináljak. Sietnünk kell!Scarlett engedelmesen kifújta az orrát. Még mindig remegett. A férfi látta, hogy nem bír szólni, és tehetetlenül, ijedt szemmel néz rá. Ö kezdett rendelkezni."

 

 

 

Oldal: A film története
Változó világ kommunikációs,kulturális vímányai - © 2008 - 2024 - valtozovilag.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat