Jan Austen ábrázolása korának társadalmi kötöttségéről.

Jane Austent azért jó olvasni, mert a szerelemről és életről a maga vidéki angolkisasszonyos módján rendkívüli éleslátással és iróniával fogalmazott. A varázslata abban rejlik, hogy nem kergetett illúziókat, könyveinek főhőseit olyan kalandokba keverte, amivel könnyen tudott azonosulni az akkori átlagos nő, ahogy ma mi is tudunk azonosulni regényeinek alakjaival. Valósághűen ábrázolta a legalapvetőbb emberi érzelmeket és konfliktusokat, mi pedig tanulhatunk tőle érzelmekről, kapcsolatokról, emberi természetről a könyvein keresztül.

Amennyire tisztában volt a szerelem és házasság rejtelmeivel, a saját életében annyira nem kamatoztatta tudását, ugyanis sosem ment férjhez, bár ifjúkorában eljegyezték, később ez a jegyesség felbomlott. Azért is alakult így az élete, mert súlyos betegsége miatt a teste fokozatosan elfeketedett, emiatt nem járt emberek közé. A következő idézetektől kedvünk támadt újra elolvasni a Büszkeség és balítélet vagy az Értelem és érzelem című könyveit.

Jane Austen regényei: Értelem és érzelem, 1811; Büszkeség és balítélet, 1813; A mansfieldi kastély, 1814; Emma, 1815; Meggyőző érvek, 1818; A klastrom titka, 1818.
“A boldog házasság tisztán véletlen dolga. Bármilyen jól ismerték a jövendő házastársak egymás természetét, bármennyire hasonló hajlamaik voltak a házasság előtt, ez cseppet sem mozdítja elő boldogságukat. Később mindig ellentétek fejlődnek ki köztük, s ez elég ok a súrlódáshoz. Legjobb, ha az ember minél kevesebbet tud a másik hibáiról, akivel az életét le kell élnie.“

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Jane Austen (1775. december 16. – 1817. július 18.) – egy hétgyermekes vidéki pap legkisebb lánya – egész életében vidéken élt, és soha nem ment férjhez. Londonba csak nagyon ritkán járt, és akkor is csak egészen rövid ideig tartózkodott ott. Ideje nagy részében a háztartási munkákat végezte, és írt. Művei meg is jelentek, de igazi rangjukat csak jóval szerzőjük halála után érték el. Első írásait, melyekben a korabeli érzelmes és romantikus irodalmat figurázta ki, még csupán családja szórakoztatására írta. Akkoriban, amikor a rémregények és a történelmi regények divatja hódított, ő nem engedett a biztos siker csábításának, inkább a bizonytalan jövőt választotta – új műfajként megteremtette a modern lélektani regényt. Regényeiben minden esetben egy zárt, nyugodt, szinte már belterjesnek tűnő világot mutat be, melynek főszereplői földbirtokos középnemesek, katonatisztek és lelkészek. Bár nem túl széles a skála, annál mélyebb a mondanivaló.

Az akkoriban újszerű, kíméletlenül őszinte lélek- és jellemábrázolás segítségével a karakterek sokkal plasztikusabbak, hitelesebbek lettek, mint korábban. Ezzel együtt (akarva akaratlanul) rengeteget elárulnak a korról is, melyben élnek. Természetesen sem a mondanivaló, sem a megformált alakok nem voltak mentesek az iróniától. Ennek a nagyszerű eszköznek köszönhető, hogy még a legellenszenvesebb figurákat sem tudjuk utálni, nem tudunk rájuk igazából haragudni sem, sokkal inkább sajnáljuk őket. Jane Austen mind a hat teljes regényében egy-egy fiatal lány a főszereplő, aki megszabadulva az illúzióktól, eloszlatva a különböző félreértéseket és megoldva a hozományproblémákat végül az általa választott férfi oldalán elnyeri méltó boldogságát.

Az életmű talán legismertebb, egyes kritikusok szerint legjelentősebb darabja az 1796 októbere és 1797 augusztusa között, először First Impressions címmel íródott „Büszkeség és balítélet” (Pride and Prejudice), amelynek főhőse, az intelligens és szellemes Elizabeth Bennet volt Jane Austen személyes kedvence. A jómódú, ám nem túlságosan gazdag vidéki földbirtokos, Mr. Bennet a maga nemében boldogan él buta és pletykás felesége, valamint öt lánya társaságában mindaddig, amíg a szomszéd birtokra be nem költözik a fiatal, kedves és szerencsére nőtlen Mr. Bingley, aki magával hozta meglehetősen gőgös és kellemetlen természetű, arisztokrata családból származó barátját, Mr. Darcyt. Mi sem kiszámíthatóbb, mint hogy Mr. Bennet legidősebb lánya, a szelíd természetű Jane beleszeret az új bérlőbe, legidősebb húga, Elizabeth pedig heves szócsatákba keveredik az első látásra ellenszenves és kellemetlen Mr. Darcyval. Természetesen a szerelmesek – rajtuk kívülálló okok miatt – nem lehetnek egymáséi, a civakodók viszont szép lassan belátják tévedéseiket, és mély vonzalommal kezdenek viseltetni egymás iránt. Ettől kezdve már csak idő kérdése, mikor és hogyan következik be a boldog végkifejlet.

A ráérősen hömpölygő, néha kicsit körülményes részletekkel tarkított történet egészen érdekes megvilágításba helyezi az 1700-as évek végének angol arisztokráciáját, ahol az úri társaság idősebb nőtagjai minden igyekezetükkel megpróbálták befolyásolni az ifjú hölgyeket abban, hogy melyik férfit válasszák maguknak. Kicsit nehézkes a mai rohanó életünkhöz szokott ember számára az 1700-as évek végén íródott irodalmi szöveg olvasása, de megéri, hiszen klasszikus stílusa, feszes szerkezete, szellemes párbeszédei igazán szórakoztató olvasmánnyá teszik, pszichológiája pedig mindannyiunk tanulságára szolgálhat.

..és boldogan éltek, míg meg nem haltak - fejeződik be minden valamire való romantikus regény. 

Hát itt a fenti mondat részletezése. 
De még milyen részletezése! 
Nos, kérem, Jane Austen meséje folytatódik. 

A Lazi Kiadó ismét egy viktoriánus kori hangulatban írt gyöngyszemet tűzött repertoárára Shannon Winslow Titkok és szenvedélyek című könyvének kiadásakor.

Mert mi történik a boldogító igen kimondása után? Erről annyira hallgatnak az írók, költők, csak a nagy érzelem, a mindent elsöprő szerelem, de mi van a nászéjszaka után? Amikor levonul a banda, a rokonság, az ifjú pár pedig hazajött a nászútról? Olyan kiábrándító lenne leírni, hogy az ifjú férj továbbra is totálisan felforralt vízből issza a teáját, holott minden jóravaló feleség tudja, hogy a teavizet csak forrásig szabad hevíteni, és mielőtt megjelennének a buborékok rajta, már el is kell húzni a tűzről a teafazekat. Ó, kedves, gyakorlatlan, sosem volt házas barátnőm, felvontad a szemöldököd, hogy ugyan már, ez nem lehet nézeteltérés forrása.
Nem-e? Hah. Egy kanál teán többet lehet vitázni, minthogy a férj anyja házsártosabb-e, avagy feleségé.
Mert naná, hogy ez is szóba kerül minden valamire való házasságban.

Tehát, hőseink összekerültek a házasság szent kötelékében, mindenki elnyerte méltó jutalmát. Mr. Darcy derék férj, Elizabeth kiváló feleség, és az élet zajlik tovább. Közöttük - emlékezünk, nem? - a legelső találkozásoktól kezdve heves érzelmek lángoltak, még ha ezek eleinte téves civódásokban öltöttek is testet. A házasságkötésük óta ezek a hévek természetesen nyugodtabb mederbe terelődtek, ugyanakkor, aki azt képzeli, hogy merő unalomba fulladt kettejük kapcsolata, azt határozottan ki kell ábrándítanom.

Természetesen, ahogy minden együttélésben, itt is hamarosan felüti fejét az első válság. Vajon hogyan éli át Mr. és Mrs. Darcy a házasélet első jelentős nézeteltérését? Ki lehet Georgiana titkos szerelme? Miféle bajba keveredik legközelebb Wickham? Uroléri-e Lady Catherine-t a jól megérdemelt büntetése?   

Aki örömmel veszi a viktoriánus szófordulatokat, úgy mint "szívből örvendek", "hogy beszélhet velem ilyen kegyetlenül", "a drága, drága ez-az-valaki", "fáj kétségbeesettnek látnom", "hogy lehet ennyire érzéketlen", és társai, azokat örömmel megnyugtatom,  hogy ebben a regényben, dacára a kései folytatásnak, nem kell mellőznie ezeket a gyöngyszemeket. Van, akit a hideg is kiráz ennyi cikornyára és jelzőre, de aki kedveli Jane Austent, az bizony örömmel fogja venni ezeket.

 

 

 

Oldal: Jan Austen és a folytatás
Változó világ kommunikációs,kulturális vímányai - © 2008 - 2025 - valtozovilag.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat