Egy Birodalom tündöklése 3.
A puritán életmódot folytató szultán kiváló asztalosmester hírében is állott: gyönyörű bútorokat tervezett és készített, amiket eladatott, majd az így összegyűlt pénzt szociális célokra költötte (többek között pl. a vakok és a némák részére is létesített iskolákat). Bismarck porosz, majd később német kancellárnak, az akkori európai politika meghatározó alakjának igen jó véleménye volt a szultán szellemi képességeiről, miután azt mondta: „Az intelligencia 90%-a a szultán fejében van, 5%-a az enyémben és a maradék 5% a világ összes politikusának a fejében”. Lemondatása után családjával együtt az ifjútörökök fellegvárába, Szalonikibe, az Allatini-villába internálták.
A 35. szultán, V. Mehmed (1844- 1918), eredeti néven Resád Efendi, I. Abdül-Medzsid szultán harmadik fia volt. Kedvelte a költészetet és jómaga is foglalkozott versfaragással. Már trónörökös korában is visszavonult életet élt. Tiszteletben tartotta az alkotmányt és a makedóniai és albániai felkeléseket személyes megjelenésésvel próbálta lecsendesíteni. Az 1915-ben, a Dardanelláknál aratott győzelem almalmából a parlament a szultánt a Győzedelmes (Gházi) melléknévvel ruházta fel. Mindössze 5 hónappal érte túl bátyját, II. Abdül-Hamid szultánt. Az utolsó uralkodók Az utolsó hatalmon lévő szultán VI. Mehmed Vahideddin (ur.1918-1922) I. Abdül-Medzsid legkisebb fia volt, aki apja halálának évében, 1861-ben született. Az I. világháborúban, trónörökös korában hivatalos látogatást tett Németországban és Ausztriában, ahol a császári udvarokat elbűvölte előkelő modorával és udvariasságával. A nagyműveltségű szultán főleg az iszlám tanulmányozásában mélyedt el. Miután 1922.november 1-én lemondatták, még 17 napig kalifaként tisztségében maradt, de erről is le kellett mondania. Ezek után családjával az olaszországi San Remoba költözött, ahol 4 év múlva szívszélhűdésben húnyt el. Az akkori szír elnök közbenjárására – a szultán végakarata szerint – a damaszkuszi Szelim Szultán mecset kertjében van eltemetve. II. Abdül-Medzsid (1868-1944) már csak kalifaként „uralkodott”. 17 hónappal azután, hogy a Nemzetgyűlés megválasztotta, 1924 márciusában neki is mennie kellett.
A kalifátus megszüntetése után a volt császári család minden tagját kiutasították Törökországból. Az iszlám utolsó kalifája az állítólagos öngyilkosságot elkövető Abdülaziz szultán 4. fia volt.Híres festő hírében állott, több festményét (pl. a Goetheről, Beethovenről készült portréit ) több világvárosban is kiállították. Szétszórva a világban A volt kalifa párizsi lakásában halt meg 76 évesen, majd Medinában temették el. Egyik lánya, Hadice Hayrije hercegnő (1914) még ma is él és a leggazdagabb és leghatalmasabb indiai uralkodónak, a hyderabadi nizamnak lett a felesége. Hadice hercegnő magánéletében – elődei művészi hajlamait örökölve – festőként és költőként szerzett magának hírnevet. Az utolsó kalifa egyik unokája, Fatma Neslishah Osmanoglu hercegnő (1921) Egyiptom utolsó régensének, Mohammed Abdel Moneim hercegnek (1899-1980) volt a felesége. A szépségéről is híres hercegnő ma Isztambulban él és még mindig nagyon jól tartja magát. Az országból száműzött uralkodócsalád tagjai a különböző irányokban szóródtak szét, többek között Olaszországba, Franciaországba, Libanonba, Szíriába, Egyiptomba stb. Egy császári herceg, II. Abdül-Hamid második fia, Mehmed Abdülkadir ( 1878-1944) még Magyarországra is eljutott. Itt hatodszorra is megnősült és itt született 2 gyermeke is. Safvet Neslishah hercegnő (1925) ma Isztambulban él és magyar iskoláinak köszönve még ma is tud ezen a nyelven. A hercegnő legidősebb bátyja, Mehmed Orhan herceg volt 1983 és 1994 között a császári család feje. Második bátyja, Necib Ertugrul Ali Abdül Kadir herceg (1915-1994) Bécsben telepedett meg, osztrák nőt vett feleségül és orvosként dolgozott. A harmadik fiútestvér, Aladdin Kadir Efendi (1917-1999) viszont Szófiában telepedett le, bolgár nőt vett feleségül és ott is halt meg.
Érdekességként említem, hogy II. Abdül-Hamid szultán legkisebb fia, Muhammad Abid herceg (1905-1973) párizsi tanulmányai után 1936-ban Xénia albán hercegnőt, I. Zogu király húgát vette feleségül és így, mint az albán királyi család tagja új hazáját a következőkben párizsi nagykövetként képviselte. A mai családfő és családja A mai családfő a legidősebb az Ottomán-család férfitagja, Ertugrul Oszmán császári herceg (1912), akinek édesapja, Mehmed Burhaneddin Efendi herceg (1885-1949), II. Abdül-Hamid szultán 9. gyermeke volt. A tengerészkapitány hercegnek 1914-ben előbb az albán, majd a szír királyi koronát kínálták fel, de ő ezeket nem fogadta el. Burhaneddin herceg szerteágazó érdeklődést tanúsított a zeneművészet iránt és jómaga is kiváló zongorista hírében állott. Ertugrul Oszmán herceg és bátyja, Mehmed Fahreddin herceg (1911-1968) a bécsi Theresianum gimnáziumot befejezve Párizsban jártak egyetemre: Fahreddin herceg a Beaux-Arts Akadémiát fejezte be és festőművész lett, míg Ertugrul Oszmán herceg az „École Sciences Politiques” Egyetemen szerzett diplomát. A háború miatt az USA-ba, New Yorkba költözött és egy dél-amerikai érdekeltségű bányaipari részvénytársaságot alapított, melynek ő lett az elnöke.A bányászat mellett a részvénytársaság geológiai kutatásokat is végzett a Közel-Keleten. Ertugrul Oszmán herceg első felesége a johannesburgi Gulda Twerskoy Hanim Efendi 1985-ben hunyt el. Mostani feleségét, Zeyneb Tarzi hercegnőt (1940) 1991-ben vette feleségül. (A hercegnő édesapja Sardar Abdul Fettah Tarzi afgán herceg, míg édesanyja Dr. Pakize Izzet Saltik híres szülész-nőgyógyász és kutatóorvos volt, aki hazájában elsőként nyitott magánklinikát.) A trónörökös elmondása szerint nincs hivatalos kapcsolata Törökországgal.
1974-ben, amikor az általános amnesztiatörvény lehetővé tette az Ottomán-család férfitagjainak az országba való visszatérést és az állampolgárság helyreállítását, ő azt akkor visszautasította. Szülőföldjére először 1991-ben látogatott haza, de azóta nyaranta 2-3 hónapot rendszeresen ott tölt. A török média mostanában elég gyakran foglalkozik vele és általában kedvesnek mutatják be ezt a 90. évében járó szimpatikus és nagyon közvetlen öregurat. Mivel I. Ahmed szultán (ur.1603-1617) óta a családfői tisztség a legidősebb családtagot illeti meg, így Ertugrul Oszmán herceg után a sorban a mai, 43. családfő másodunokaöccse, Burhaneddin Dzsem (Djem) Efendi (1920), I. Abdül-Medzsid szultán dédunokája következik.
Dr. Celler Tibor
